Elfelejtett költőink

        ÁGOSTON JULIÁN (1909-1969)

a szerzőről bővebben: http://web.axelero.hu/kesz/jel/02_12/szemle.html

 

Ágoston Julián Imre (Kalocsa, 1909. augusztus 28. – Budapest, 1969. március 18.) ciszterci szerzetes, író, költő.

Életpályája

A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar-latin szakon tanári oklevelet, majd doktorált 1934-ben. 1927-től a ciszterci rend tagja, majd 1933-ban pappá szentelték. 1936 és 1937 között az egri Ciszterci Gimnázium magyar-latin szakos tanára, majd ugyanitt az igazoló bizottság elnöke.

1948-tól a pécsi ciszter rendház tagja, a Nagy Lajos Gimnázium magyar-latin szakos tanára. A Pécsi Tudományegyetem kollégiumának, a Szent Mór kollégiumnak (Maurinum) igazgatója. 1950. június 10-én kezdődött meg Pécsett a rendház száműzése és kitelepítése a Nagykunságra, Kunszentmártonba. 1951-ben letartóztatták, majd az ítélet után a kerepestarcsai gyűjtőben több, mint egy esztendőt raboskodott. 1952-ben betegen szabadult.

1952 őszén már munkát tudott vállalni. Világi foglalkozások sora következett. Az irodalmi élet fő áramlatából kikerült, ennek ellenére vidéki lapokban írogatott. Versei közül néhányat a korabeli újságok közöltek, Poór Bernát írói álnéven. Tanári katedrát 1963 őszétől kapott a biatorbágyi 1. számú általános iskolában, ahol magyar nyelvet taníthatott, haláláig, 1969-ig. ( forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81goston_Juli%C3%A1n_Imre)

 

 

 A természet éneke 

 

Sárgát kiált a kankalin
a pannon erdők halmain
s a szél hintázza illatát
nyomában lila ibolyák
s frissen felkéklő nárciszok
megannyi tavaszi titok
duzzadó barka, fű, fa, ág
virágba boruló világ
köszönti az ég s föld Urát
lába alá terül a rét
felfogja léptei neszét
mint egykor a templom előtt
pálmaág ünnepelte őt
alatta virág, hódolat
az öreg csacsi bólogat
jól van, de mi lesz ez-után
ballag tovább sután-bután
akár az ujjongó tömeg
még a jelent sem érti meg.
Csak az Úr szeme fátyolos
szivárványosan mosolyog
szánja a lelkes sereget
szánalmasak - hisz emberek
mégis értük szenved ha kell -
lesz aki érte harcra kel
szentföldön s távol földeken
innen és túl a tengeren
lesz - amíg világ a világ -
lesz aki legyőzi magát
lesz aki a kereszt alatt
pénteken is vele marad
lesz aki érte él s ha kell
halálba vele menetel
s ünnepli mint a kankalin
a pannon erdők halmain

 

ÉDES GERGELY    
református lelkész és költő. Élt: 1763. január 24. (Madar) — 1847. október 20. (Tiszatarján).

Életéről több : http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/irodtud/magyarir/html/edes.htm

 

 

 

 

 

 

 

Némely tavaszi madarakról

 

Amikor a melegűlt tavasz a kebelét kinyitotta
És a leggyönyörűbb víg nap az égre kerűl,
Minden kis féreg csúsz-mász vagy szökdös alá s fel
S a nap alatt kedvét tölti szokása szerént.
A barom a gyepeken legel és fickándoz; azonban
Menvén a vídám pásztor utána, süvölt.
A madarak csevegési miatt hegyek oldali csengnek
Szép hallgatni miként zeng valamennyi madár.
A verebek csevegik repdesve: csirip! csirip! a gyász
Fecske: firics! fricsér! a cinegécske: vicinc!
A pintyőke: pipinty! a csíznek ez a szava: csíz csíz!
A tenglic: tinglinc! így magyarázza nevét.
Mondja pacsirta: Vidék! ki-ki dícsér, mind kiki dícsír!
Erre rigó görögül mond: flüaréo! ió!
Banka pedig: to to tót! jó tót vót! hup! hup! upup! hup!
Úgy makog; a kakukk is mondani szokta: kukuk!
S nemdenem éneke közt cseng a kis fülemülének:
Gyüjj gyüjj! gyüjj csak gyüjj! füttyre tanítalak itt?
Egyszóval valamennyi madár énekre hevült már
Mindenik a gyönyörű víg kikeletnek örűl.
Hát mikor én látom hogy Apollóm rám mosolyog; már
Nemdenem a citerám végyem örömmel elő?
Jer citerám! zengjünk mi is a természet Urának
Amikor a napfény gyenge mezőre kihív,
Hol valamennyi madár mikor énekel, arra tanítgat
Hogy van azoknak urok! van! ki nekünk is Urunk.
Aki beléjek adott egymást értő különös szép
Hangokat, és azzal tisztelik őtet azok.
Kik ha valósággal tudnák az okok folyamatját
Mint az idő nyíltát érezik, észre veszik;
Tiszteletében a legfőbb Jónak megelőzvén
Áldozatúl vinnék éneki hangjaikat.
Ámde nem értelem az, hanem érzelem és különös hang
Amiket a kikelet bennek örömre fakaszt.
Így ha mit ösmérnünk lehet a természet Uráról
Mindazokat nékünk engedik által ezek.
Úgymint akiknek nem csak csupa nyelvet ajánlott
Sőt tudományhoz okos lelket is önte belénk.
Akiknek nyilván szól mind az okok folyamatja
Mindez az égi sereg mely örömébe cseveg.
Mondjuk azért mikoron az egek seregére tekintünk:
Légy áldott menny s föld atyja! hatalmas Ura!

 

Ambrus Zoltán portré.jpg AMBRUS ZOLTÁN 

Ambrus Zoltán (Debrecen, 1861. február 22. – Budapest, 1932. február 28.) magyar író, kritikus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

TÖRPÉK ÉS ÓRIÁSOK c. írása letölthető innen:

 

AmbrusZoltán.pdf (944507)

CHOLNOKY LÁSZLÓ

 

az íróról itt olvashat bővebben:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Cholnoky_L%C3%A1szl%C3%B3_%28%C3%ADr%C3%B3%29

 

A szerző egyik leghíresebb műve, a Piroska letölthető innen:

http://mek.oszk.hu/05900/05964/05964.htm